Az utolsó együtt töltött órák színtelensége, a folytonos elválás, színtiszta érzelmekkel a mozivásznon. Szövényi-Lux Balázs játékfilmje azoknak fog a legnagyobbat ütni, akik voltak már távkapcsolatban.

Szövényi-Lux Balázs korábbi rövidfilmjeiben hasonló témát láthatunk. A Tent is egy fiatal bevándorló szerelméről szól. A Katapultban Balázs első egész estés filmjének az előzményeit is megnézhetjük. Az első kettő bezsebelte a legjobb európai független drámai játékfilmnek járó díjat az Európai Független Filmfesztiválon, Párizsban. A forgatókönyv első vázlatát két hét alatt írta meg, fél évvel azután, hogy hasonló nehézségek miatt szakított párjával. Nem csoda, hogy a műben ilyen hitelesek lettek az érzelmek.

A film az amerikai Sasha és a magyar származású Boldizsár távkapcsolatában az elválás előtti órák intim hangulatára fókuszál. Nem lehet nem átérezni. A film annyira csak az érzelmekről szól, hogy a rendező még azt is bevállalta, hogy fekete fehér legyen. Nincsenek elterelő tényezők, csak két ember és a közös emócióik, pillanataik és az arcuk játéka az amire figyelhetünk. A színtelen szorongást, a lány álmai törik meg, amik a jelennel ellentétben színekben pompáznak. 

Az álomban, az első emberpár egy szép metaforája annak, amire az egymástól újra és újra elszakadni kényszerülő  pár vágyik. Remek választás volt, hogy maga a cím is erre utal. Többféle távolság is megmutatkozik a filmben. A kapcsolatuk működését térbeli és társadalmi különbségek is nehezítik. A lány Amerikából jött, liberális nézetekkel, amik távol állnak a magyar fiú konzervatív nézeteitől, ez pedig az éttermi veszekedésben csúcsosodik ki. A bibliai utalás az első szerelmes párra, akik még békében, mindenféle akadály nélkül, szabadon élhettek egymás mellet, most a legvágyottabb világ a számukra. Ott se nyelv se ország, se más kulturális besorolás nem létezik. Az álom lett az áhított szabadság megtestesítője.

 A Boldizsárt játszó Bergendi Barnabás is jól szerepelt, de a klisés, magyar kuriózumokkal való dobálózást a Sashát játszó Hannah Saxby mentette meg. A fiatal, angol színészpalánta, vitte el a hátán a filmet a maga természetességével. A mimikájából mindent kiolvashattunk, ami esetleg nem lett kimondva. A két színész bár előtte nem ismerte egymást, a filmben mégis remekül működtek együtt. Ez annak is köszönhető, hogy a forgatás előtti pár napot együtt tölthették. A filmben szereplő képeket is akkor fotózták közös élményeikről.

 A két főszereplő mellett, a fiú nagymamájával is láthattunk egy jelenetet, ami nem kapcsolódott az alap problémához és előre sem vitte a történetet. Inkább zökkentette ki a cselekményt, mint adott hozzá. Ettől eltekintve, a nagymama válasza arra, milyen az élet vége felé járni, megindító volt. Aki beszélgetett már ilyesmiről a nagyszüleivel érezhette a jelenet hitelességét. A történet szempontjából viszont csak egy mellékes szívfacsarás, egy másfajta elmúlás témája bukkant fel hirtelen, majd tűnt is el rögtön. Az efféle jelenetek néha kibillentették a film hangulatát, de szerencsére ettől az atmoszféra nagy sérülést nem szenvedett.

 A vágás és a dinamika is minőségi lett, a zenék szépen fogták közre a film dramaturgiáját, és Vass Gergely monokróm képei plusz varázst adtak az egésznek. A többször megjelenő repülőgépek, mint Demoklész kardja lebegtek a fejük fölött ezzel jelezve folyton az elválás elkerülhetetlenségét. A repülőgép jelképezhette volna a könnyű egymáshoz utazást is, de itt radikálisabban, a határokon való átlépés szükségességét kérdőjelezte meg. Repülők nélkül nem lenne határokon átívelő szerelem, így az embereknek nem kellene az elválás szenvedésén sem átesniük.

 A filmet lecsupaszított romantika mozgatta. Nem akart több lenni, és nem is lett. A mai felgyorsult világban néhol túl lassúnak tűnhet, de a célját elérte. Érződött, hogy milyen folytonos visszaszámlálásban élni és nem látni a kiutat belőle. Természetesen, mint független film, korlátozott lehetőségei voltak a rendezőnek, de ez egy percig sem szúrt szemet. Összességében érdemes megnézni, már csak az erősen behúzó légköre miatt is. 

 A film tőlem 10/7 pontot kap. A romantikus filmeknek mindig lesz helyük az emberek szívében, az enyémben meg főleg!  Plusz pont jár a fekete fehér látványvilágért is. Saját élmény ihlette filmtől várhatóan a hangulata magáért beszél. Megérdemelte a kapott díjat, és jó motivációs erőként szolgálhat azoknak akik független filmet szeretnének forgatni. Kíváncsian várom Szövényi-Lux Balázs újabb alkotásait.