Mennyire különbözik két korosztály, vagy két nép egymástól? A határokon átívelő szerelem és a korosztályok közötti hatalmas szakadék mutatkozik meg Az almafa virága című romantikus filmben. 

Szűcs Dóra a Patthelyzet rendezője, második filmjében hangulatilag két teljesen eltérő történetet kaptunk. A mostani fiatalságot a film könnyed, limonádé légkörrel mutatja be. “Lovag úr” azaz Viktor (Koltai-Nagy Balázs) a tipikus, vicces fiú és a “Vietnámi Mulán” azaz Song Ha (Nari Nguyen) közös nyomozásba kezdenek. A lány nagymamája Thian Nga (Dzhuliya Lam) és magyar származású párja Tibor (Sütő András), már fiatal korukban elszakadtak egymástól. Tibor eltűnt és a nagymama nem is sokat mesélt unokájának a fájdalmas emlékről.

A mai generációnak egy ilyen probléma már teljesen mást jelent, mint a hetvenes években élőknek, és ezt a film jól ábrázolta. A fiatalok könnyen találnak egyre közelebbi nyomokat az eltűnt férfihoz. A szerelmi szál gyengébbre sikerült ennél a korosztálynál, hiszen az egész kapcsolat csupán Viktor nyitottságára és kissé gyerekes humorára lett alapozva. Az ő kapcsolatuk felületessége nem is azt a célt szolgálja, hogy elhitesse velünk, ez már most egy biztos lábakon álló, örök szövetség. Az ő egymásra találásuk sokkal inkább egy, a lányt a régi, már kihűlt kapcsolatából kirántó új, tavaszi szellő. Az is nagy különbség, hogy míg ezt a köteléket a saját döntéseik irányítják, a korábbit ennél sokkal komolyabb, háborús idők teszik lehetetlenné. A korosztályok közötti különbséget az is jól mutatja, hogy erősebb kötelék alakult ki a párok között a vészterhes időkben, mint most, a sok ingerrel terhelt generációnál, ahol nehezebb elmélyíteni a kapcsolatokat.

 Ezért is lett sokkal megindítóbb Tibor és Thian Nga  románca, akiket erővel választottak szét. A szocialista időszakban a magyar vietnámi barátság miatt vietnámi egyetemisták jöttek hazánkba tanulni. A diákok kizárólag a diploma megszerzése céljából jöttek ide és a szigorú szabályok megtiltották, hogy párkapcsolatba kerüljenek magyarokkal. Feladatuk szerint haza kellett menniük diploma után, és újraépíteni lerombolt országukat. Ezt a témát nem lehet lerágott csontnak nevezni.

  A színészek kémiája is sokkal jobban átjött ennél a szálnál. Bár az elején kiderül, hogy elváltak, és a jelenben sincsenek együtt, hamar elkezdünk drukkolni azért, hogy a végén mégis megtalálják egymást. Sütő András remekül játszotta el Tibor kétségbeesett küzdelmét és leépülését. A folyamatos várakozás a pályaudvaron, a film egyik legmegindítóbb része. Míg náluk már a terhesség és a teljes elköteleződés témája is szóba kerül az újhullámos generációnál a társválasztás és a bizonytalanság a fő probléma.

Bár a film főleg a két párost állította középpontba, meg kell említeni, hogy Takács Katalin és Kálloy Molnár Péter játékán kívül a többi mellékszereplő is kellemes meglepetés volt. A múlt jeleneteiből, akár a másik oldal kárára, de szívesen láttam volna többet is. Talán a mellékszereplők életére is lehetett volna nagyobb hangsúlyt fektetni, de sajnos erre már nem jutott idő.

 Úgy éreztem, mintha két filmet turmixoltak volna egybe. Az egyik szép, izgalmas és szerethető karakterek vannak benne. A másik képi világa is gyönyörű, de jóval egyszerűbb. Néha kizökkentett a gyors váltás a két szál között, főleg a hangulatbeli különbségek miatt. A hetvenes években játszódó részek viszont sikeresen húzták föl a másik páros sztoriját. Drukkolhattunk a sikerükért, mert az a másik pár egymásra találását segíti.
 

A filmben az egyik legélvezetesebb a képi világ volt. Mindkét országból gyönyörű felvételeket kaptunk. Az operatőri munka miatt megbocsátható volt, hogy néhol többet akartunk volna látni a párok kapcsolatának alakulásából.  A látványvilág és a kifejezetten jó zeneválasztás miatt a film mégis kellemes atmoszférát teremtett. A film főcímdala a Még egy kicsit veled, amit Roy és Ádám a vietnámi származású Binhkyvel adtak elő, sokat adott hozzá a műhöz.

 Az almafa virága megmutatta a nézőknek, hogy az igazán fontos dolgokat, ilyen hosszú idő elteltével sem érdemes feladni. A várva várt boldog befejezés, ennyi idő után még sürgetőbb volt, és a nézők is fellélegezhettek. Azok különösen élvezni fogják ezt a filmet, akik szeretik az idő próbáját kiálló szerelmet és a boldog befejezés katarzisát.

 A film tőlem 10/6 pontot kap. A mostani generáció szála kicsit elvett a film érzelmességéből, a másik párost viszont még néztem volna. A témaválasztás is érdekes volt. Szép felvételeket kaptunk Vietnámból. Ez egy igazi kikapcsolódásra alkalmas film lett, ahhoz méltó boldog befejezéssel. Aki a filmekben a romantikát keresi, nem fogja megbánni ha megnézi.