Adott egy nem elsőfilmes szakember, de elsőfilmes rendező, egy rutinos gyártócsapat, két kiváló operatőr és néhány izgazán tehetséges színész. Úgy tűnik épp ennyi kellett a Patthelyzet nagyjátékfilmhez.

A filmről először a marketingjük révén hallottam, ami átgondoltnak és tartalmasnak tűnt, napi szinten szolgáltatták az információmorzsákat, ami még nem vált tolakodóvá. Aztán a semmiből kaptam egy meghívót a premierre, egy rakás sajtóanyag kíséretében.

Ha a díszbemutató szervezése alapján ítélnék, akkor valószínűleg be sem megyek a vetítésre, annyira jellegtelen, semmitmondó eseményként indult, aztán megtudtam, hogy a vírushelyzet miatt meg volt kötve a forgalmazó ADS Service keze. Bár nem világos, hogy a két héttel azelőtti Pesti balhé ugyanitt miért tudott tisztességes premiert szervezni, de mi, kívülállók biztosan nem tudunk valamit.

De nézzük, miről is van szó, mert az biztos, hogy a filmről érdemes beszélni.

Egy álmos kisváros jellegtelen bankfiókja a helyszín, ahol az alkalmazottak (Szabó Erika és Szalay Bence) nyitják a bankot. Rövidesen azonban rosszra fordulnak a dolgok, mert Roy a bankrabló (Szabó Máté) megjelenik és bankrablóhoz méltó módon fegyvert ránt, túszt ejt és kilövi a biztonsági kamerákat.

Ettől a ponttól mi nézők csak kapkodtuk a fejünket. A történet fordulatos, egy-két ponton már talán túlságosan is, de még épp követhető mértékben komplikált. A rendezés a számos fordulat miatt ezeken a pontokon kissé gyengébb, néhány csavar több figylemet is érdemelne. 

A színészi játék végig magas szintű, és részemről az év felfedezettje a rutinos szinkronszínész, Szabó Máté. A szerepe szerint a karakterében nincs sok játéktér, de azt magas színvonalon hozza. Mégis az ő karakterénél érezhető az egyik legfájóbb hibája a filmnek. A film során sérülést szenved (hogy el ne szpoilerezzem a filmet) de arról egy ponton már megfeledkezik és jó néhány percig csak heverészik a földön.

A bankigazgatót játszó Kálloy Molnár Péter drámai szerepben jobb, mint valaha, remélem a rendezők felfedezik ezt az arcát és sűrűbben fogják ilyen szerepekre felkérni, mert a játéka hibátlan és hiteles. Szalay Bence is jól érzi magát a biztonsági őr szerepében és talán az ő játéka a legárnyaltabb a film során.

Szabó Erika végre kikerül a cicababa, "jó nő" szerepből, amit a játékával meg is hálál és végig érdekes tud maradni. A korábbi rendezők által előszeretettel használt testi adottságai nem kerülnek előtérbe, ami tovább erősíti a hiteles titkárnő alakítását. 

Az Erdélyből importált Kádár L. Gellért talán még fiatal és film tekintetében tapasztalatlan, ettől függetlenül megpróbál derekasan helytállni a rutinos rókák között, ez nem mindig hiánytalanul teljesül, de ez a hiányosság nem ávlik zavaróvá. A film végén személyes kedvencem Ráckevei Anna felteszi a pontot a történetre. Sajnos épp az ő karakterének megjelenése és az arra épített fordulat a legkiszámíthatóbb a történetben, ami viszont semmit nem von le a játékából, ami hibátlan.

Említésre méltó még a film zenéje, amit Szabados Viktor és Juhász Csaba jegyez, és végig kiválóan dolgozik a történettel, a szereplőkkel. A film végi főcímdal pedig külön bónusz, Kálloy Molnár Péter szerzeménye és ő is adja elő. Ez nem csak üdítő színfolt, de minőségi anyag is.

A film végi bakiparádé a teremben ülők többségének tetszett, bár én a drámai befejezést követően picit furcsának éreztem.

A film
pozitívumai: kiváló színészi játék, magas szintű kameramunka, kiváló és találó zeneszerzés
negatívumai: időnként kapkodó rendezés, bakiparádé a végén

A film trailere megtekeinthető itt: